A Szentágothai János Kutatóközpont a Pécsi Tudományegyetem fejlesztéseként a város nyugati részén, a Makár-domb patakkal kettészelt, zöld lejtőjén épült fel. A telek észak-déli irányú erős lejtése a tervezés alapvető koncepcionális elemévé vált, a projekt munkacíme kavicsok (aka Rolling Stones) volt, ami a domboldalra helyezett, onnan legördülő fehér épületkockákra utalt. Az épület elsősorban tudományos kutatócsoportok laboratóriumainak biztosít helyet, de egyetemi létesítményként innovációs és oktatási célokat is szolgál. A kutatóközpont három, egyforma méretű épülettömegre tagolódik, ahol a déli, utca felőli ’A’ épületben szemináriumtermek, irodák vannak, a középső ’B’ épületben több tudományág kutatásait egyidejűleg szolgáló általános laboratóriumok kaptak helyet, míg a legészakibb, ’C’ jelű épületben a speciális felszereltséget igénylő virológiai és lézeres kutatóhelyek kerültek kialakításra. A három egyforma kubus között az előadótermeket is magába foglaló aulán keresztül, illetve egy sóhajok hídján át lehet közlekedni. Az aula közepén a 300 fős nagy előadóterem található, amely az épület fő karakterétől eltérően, gömbölyded "kavicsként" ékelődik be a fehér színű kompozitlemez burkolatú épülettömbök közé. Az előadóterem épületen kívül és azon belül is megjelenő lágy ívű felületét színes üveg kismozaikburkolat fedi. A kutatóközpont épülete maga is energia hatékonysági és komfortkutatás tárgya, ugyanis a létesítmény energiaellátását három különböző energiaforrás biztosítja. Az ’A’ épület déli, kétrétegű üveg klímahomlokzata csapdába ejti a nap energiáját, a ’B’ épület a 100 földszondával nyert talajhőt hasznosítja, míg a ’C’ épület a városi hőerőműben biomasszából előállított távhőt fogadja. A három kubus homlokzati burkolata mögött átszellőztetett légrés található, amely azon kívül, hogy javítja az épület téli-nyári hőháztartását, több kilométernyi szellőzőcső rendszert is rejt, amelyben a külső hőmérsékleti viszonyok által befolyásolt, passzívan lehűlő, illetve felmelegedő friss levegőt képes áramoltatni az egyes épületrészek között aszerint, hogy hol van szükség nagyobb temperált légmennyiségre. A kutatóközpont korszerű épületfelügyeleti rendszere lehetővé teszi az energiaforrások felhasználásának pontos mérését, így az üzemeltetés a kinyert adatok alapján optimalizálható. A Szentágothai Kutatóközpontban életnagyságú kísérleti épületmodellként szolgál a PTE Műszaki és Informatikai Karának Energia Design kutatócsoportja számára. Az építészek számítógépes szimuláció és megvalósult épületek üzemeltetésének adatalapú elemzése segítségével komplex épületenergetikai és komfortkutatási koncepciók alkotásával foglalkoznak.