„A magyar ember a lisztelő-őrlő malom szent és kiváltságos helynek tartotta. Nemcsak a puritán tisztelet, hanem a törvényei s főleg egyházi morálja késztette erre. A malmok bár műszaki létesítmények voltak, fontos társadalmi szerepet is betöltöttek. Hosszú időn keresztül asilumok voltak, ugyanolyan menedékhelyül szolgáltak a bűnözőknek, mint a templomok vagy a főúri kastélyok udvarai. A malom épületében lopni, káromkodni, szeszes italt tartani, duhajkodni súlyos vétek volt…A kenyér és az istenség fogalma összefonódott az erkölcsi felfogásban, és különös tisztelettel fordult a malmok, mint a kenyér előkészítésének helye, egysmind az ’élet forrása’ felé.” (Pongrácz Pál – Régi Malomépítészet – 1967)
A telepítés helye végül a délről érkező útkanyarulatról nyugatra található területre esett, ahol a Vízfő-forrás patakja is kanyarodik az Orfűi-tó irányába. Az útra szerveződő épületre gyakorlatilag a kanyar előtt tovább vezeti a látogatót az épület megnyitása felé, majd tovább engedi a múzeumok irányába. A terület elég közel volt a térfalrendszer összetartásához, azonban délről érkezve hamarabb kinyílt a rendszer az érkezők irányába az új fogadó térfal megjelenésével. Az új fogadó térfal szerepe a Vízimalom megjelenések egy absztrakt kortárs előkészítése lett a tradicionális tektonika megtartásával és kortárs építészet elemeinek alkalmazásával.
A fogadó térfal és épület aránya szándékosan hordozza magán a Vizimalom korábbi fogadó térfal elemeit, és arányait. A főút felől érkezve fokozatosan nyílik fel az említett új fogadó térfal látványa. Évszaktól függően szikáran és kíváncsian tekintget a látogatók felé az épület csúcsa és nagyobb arányú ablaka (szeme), amely a fény-árnyék játékával és fa anyaghasználatával épp annyira válik részesévé a természetnek, hogy azt ne befolyásolja, de épp annyira kitekintget és válik el attól, hogy a feladatát kiszolgálja. A meglévő épületek közül a központi Vízimalom épülete épült fel előszőr, majd sorra követték azt kiszolgáló, vagy az újabb lehetőségeket igényeket kielégítő épületek. Építészetét tekintve a tradicionális népi hagyományokat őrző épületek, fehéren vakolt külső falakkal, fa nyílászárókkal és hagyományos fedélszék szerkezetekkel rendelkeznek. A molnárház tornácos előtere is a korabeli lakóépületek mintáját követi. Az ipari épületek pedig kevés a szükséges számú és méretű nyílászárókat hordanak magukon. Mind a száraz és a Vízimalmon is csak elvétve nyílnak meg a homlokzati térfalak a külső tér felé. Természetesen a hagyományos épületszerkezet, vályog, tégla és kő keveréke sem engedte meg a nagyobb nyílások kialakítását, de hagyományosan is ezek zártabb magába forduló funkciók voltak.
A Vízimalom keleti tornáccal védett bejárata az üzemi térbe enged bejutást, ami alatt a vizet hasznosító malom kerék tere helyezkedik el. A bejárati szinttől szűk lépcsőn jutnunk fel a padlástérbe, ahol a technológiai tér és eszközök találhatóak. A fedélszék hagyományos két állószékes torokgerendás szerkezet, amelyre a technológia elemei is nehezednek.
A Vízimalom déli, azaz fogadó homlokzata és arányrendszere volt az előképe a Fogadóépület homlokzatának is. Ahogy már az előzőekben leírtam, a Fogadóépület homlokzat gyakorlatilag a Vizimalom déli homlokzatának absztrahált megjelenése, amely kitolja a fogadó szituációt délebbre. E felületek segítségével több helyen megszűnik a külső és belső tér fogalma, átmeneti köztes terek létesülnek, amelyet határzónának hívunk.
A fogadó térfal eltér a többi három homlokzattól, hiszen zártságával, nyílásrendjének a hagyományoshoz hasonlító osztással, a vízimalom déli homlokzatát idézi, egy kortárs építészeti vizuális esztétika igényekhez közelítő megoldással. A térfal kiegészíti a térfalrendszert, és egyúttal újrahasznosítja és újraértelmezi a malom épületeket, és azoknak környezetét.
Alaprajzát tekintve a fogadóépület kellemes és könnyed térélmény alapját szolgálja. A keleti fedett bejáraton keresztül egy nagyobb kétszintes térbe lépünk, ahova és amelynek irányába a látogató tudatosan vezetve van. A bejárattal szemben a nyugati homlokzat hártyaszerű függőleges tagolású üvegfelületein intenzív kapcsolat van a nyugatra található fás területtel. A bejárattól délre pedig az információs és a kiszolgáló pult található, ahol felvilágosítást és felfrissülést is kaphatunk egyszerre. E mögött a zárt déli homlokzatra szerveződnek a kiszolgáló szociális blokkok és raktárak. A köztük lévő térben pedig rejtetten tudunk feljutni a galéria szintjére, ahol történeti kiállító tér folyik egybe az alsó kétszintes térrel.