A 2000. óta világörökségi védettséget élvező temető együttes modernkori története az Ókeresztény Mauzóleum véletlen megtalálásával kezdődött 1975-ben. Az 1984-ben átadott védőépületen kikísérletezett komplex megoldás bevált, a sírkamrák falfestményei védelme az elmúlt évtizedekben jól vizsgázott. A védőépület megújításakor a világörökségi védelem szigorított elvárásaira reagálva, a látogatói tér külső tértől történő elválasztása volt a tervezők feladata. A korszerűsítéskor egy terepszint feletti zárt bejárati tér épült, ami a bemutatótér ergonómiája mellett a légkezelt épületbelső konstans állapotán hivatott javítani. Műszaki szükségszerűségből következett, hogy a Mauzóleum megszokott összképébe új épületrész került, az amfiteátrum-szerű karéj egy zárt kulissza-fallal egészült ki. A kőburkolatú fal tömörsége ellensúlyozza a bejárati funkció profán funkcionalitását, a pixel-szerű áttörések teátrális megjelenést kölcsönöznek az együttesnek éjszakai ki- és megvilágításban.