Az épületegyüttes bemutatása
A pécsi történeti belváros műemlékileg védett területén helyezkedik el a jelentős középület, - volt vármegyeháza – amely maga is jelentős történelmi korral bíró, védett műemlék épület. Az eredetében barokk stílusban alapított épület egyedi jelentőségén túlmenően, első osztályú műemléki kategóriája mellett nemzeti kulturális örökségünk jellegzetes értéke, valamint a világörökség, a pécsi történeti városmag kiemelkedő értéke. Az épületegyüttes történelmében három jelentős periódus különíthető el, az első a vármegyeháza alapítása és felépítése 1731-ben, alápincézett háromszintes, manzárdtetős épület készült el barokk stílusban. A második építési ütemre viszonylag hosszú idő után került sor, az eklektika korában 1886-ban adták át az épület bővítését nyugati irányban, hasonló háromszintes, barokkizáló homlokzattal, mint a törzsépület megjelenése volt. A harmadik jelentős építési periódus 1930-ban érkezett el, amikor is megvalósult északi irányú bővítéssel a közgyűlési terem együttese, építészeti megjelenésében harmonizál az eredeti barokk épülettel. (Ez az épületrész ma is a Megyei Közgyűlés nagyterme, díszterme, - amelyet az elmúlt évtizedben felújítottak, tehát nem része a rekonstrukciónak.) Köztes időben, 1895-ben megépült az udvari épület, amelynek a déli homlokzata védendő, barokkizáló eklektika, rokokó köntösben.

Az eredeti funkciót, a megyei közigazgatási célokat 1950-ig szolgálta az épület, majd Járási Tanácsként működött, illetve földhivatali funkciókat is betöltött, a 70-es évek végéig, ekkor a Baranya megyei Múzeumok Igazgatósága költözött a valamikori Vármegyeháza ódon falai közé. Tulajdonképpen ebben az időben, 1978-ban született a gondolat, a Modern Magyar Képtár funkcióra, tehát a múzeumi funkcióra történő váltás ötlete elindult a maga meglehetősen göröngyös útján. A következő két évtized a tervezés és reménykedés – úgymond aktív várakozásában telt el, s kimondható pénzügyi kondicióhiányok miatt nem sokat változott a helyzet napjainkig.
A Janus Pannonius Múzeum huszadik századi gyűjteménye a magyar képzőművészet nemzetközileg számontartott kincsestára. Festészeti, grafikai és szobrászati anyaga a magyar kultúrtörténet pótolhatatlan része. A korszak legjelentősebb vidéki kollekciója, melynek egyes fejezetei országos vonatkozásban is csak itt találhatók meg a maguk teljességében, összefüggéseiben. A 12 ezer darabos gyűjtemény több milliárdos érték. A modern magyar kultúra európai irányultságának dokumentálása mellett a nemzeti értékek egyetemes jellegét is bizonyítják a művek, melyek jelenleg méltatlan helyen, méltatlan körülmények között vannak, hisz a közönség számára nem láthatók és a fűtetlen, műtárgyvédelmi szempontból nem megfelelő raktárakban állaguk menthetetlenül romlik. Nem csak a ortárs gyűjteményi anyag, hanem a klasszikus avantgárd, valamint a 18-19. századi történeti festmény és grafikai gyűjteményünk túlnyomó többsége is itt őrződik (Munkácsy, Benczúr, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai, Gulácsy, Egry, Szőnyi, valamint Victor Vasarely műveinek állandó kiállításon nem szereplő kollekciója). Rendkívül fontos, sürgető feladat e hatalmas érték biztonságos elhelyezését, valamint válogatott részének bemuttását megoldani. A közel 200 ezer lakosú Pécs kultúrváros címe évről évre százezreket vonz külföldről és országhatáron belülről is. E regionális vonzáscentrum, amely közel háromnegyedmillió nagyságrendű – egyik legfőbb erejét a pécsi képzőművészeti kiállítások adják.

Az épületegyüttes állapotának ismertetése
A történeti épületegyüttes jelen állapota, műszaki állaga meglehetősen leromlott, vizsgálata és elemzése több szempontból is kívánatos. Egyrészt – s talán ez a legfontosabb ismérv – a barokk szárny több, mint 260 éves „vén” épület, az eklektikus bővítés pedig 110 éves elmúlt, s ezen korok magukon és magukban hordják az öregedés, elfáradás és kopás nyomait az épületszerkezetek, homlokzatok állapotát és állagát illetően. Mindezen túlmenően a talajnedvesség és csapadék is kifejtették károsító hatásaikat, melynek következményeként a téglafalak nedvesedéséhez, a külső és belső felületek károsodásához, valamint a fedélszerkezetek, fafödémek állagromlásához vezettek. A fedélszerkezetek közül különösen a barokk tetőszerkezet – amely egyébiránt műemléki védettség alatt áll – állaga romlott meg, különös tekintettel a cso-mópontokra, s vizsgálandó a több százéves faszerkezetek szerkezeti, keresztmetszeti teherbírása is. A tetőszerkezet, héjalás és a homlokzat felújítási munkák 1999-ben, mint a felújítás előszele elkészültek. A kapcsolódó szerkezeti szakvélemény részleteiben is rögzíti az épület szerkezeti állapotát és megújításának javaslatait. A történetileg védett, műemléki épület jelenlegi állapota tehát összefoglalóan nem mondható kiválónak, minden szempontból kívánatos ezen változtatni szellemi és fizikai értelemben egyaránt. A főépület és az udvari épületek (műhely, raktár) évtizedek elteltével „várnak” a megújításra, a kor színvonalának megfelelő hasznosításra morálisan és fizikailag. Jelenleg – méltatlanul – szinte teljes mértékben műtárgyraktár, kivéve a II. emeleti szinten működő kiállítást, s ez az un. „funkciónélküli” állapot az épület állagát évről évre rontja, nem is beszélve arról, hogy a „benne tartózkodó”, minőségben és mennyiségben országos és nemzetközi jelentőségű modern magyar képző- és iparművészeti műtárgy állomány (mellesleg fantasztikus anyagi érték) nem mutatható be a hazai és külföldi közönség számára. Ebben a helyzetben – hosszú évek óta – egy Pécs és a régió életében több évtizedes hagyomány szakadt meg a jelzett műtárgyállomány színvonalas bemutatása, kiállítása terén jelentkező hiányban.

Az épületegyüttes megvalósítási programja
A megvalósítandó beruházás célja az értékes műemlék együttes múzeumi és rendezvényi funkcionális hasznosítása. Az alapvető cél és annak térbeli megjelenése szervesen illeszkedik a műemléki jelentőségű terület, Pécs védett történeti belvárosának részletes és hatályos rendezési tervében megfogalmazott és rögzített elvekhez, amelyben az érintett létesítmény védettségre és múzeumi funkciók betöltésére rendeltetett.

Műszaki adottságait tekintve a meglévő épületszinteken a rekonstrukció által és a lehetséges bővítési adottságokkal és megoldásokkal (udvari) az adott múzeumi funkciók – Modern Magyar Képtár – szakmai szempontból optimálisan elhelyezhetők mind a kiállítás bemutatása, mind pedig a szükséges raktározási és igazgatási területek vonatkozásában.
A rekonstrukció és bővítések révén az épület teljes kubatura hasznosításával az értékes barokk létesítmény külső és belső védettsége, bemutatása hosszútávon biztosítható.
A bővítés – hozzáadás értéknövelő tényező, mind belső térfunkcionális, mind pedig külső – tömegbeli megjelenéseit illetően, a múlt és a 20-21. századforduló szerves találkozása. A bővítés kettős célt szolgál, egyrészt a nagymennyiségű műtárgy állomány kulturált raktározási feltételeinek javítását (ezáltal az értékes barokk terek bemutathatóvá válnak a közönség számára, s nem raktárként funkcionálnak), másrészt a mennyiségi bővítés egyben minőség is, gondoljunk csak az északi üvegtető alatti kiállítóterek galériák áttetsző tereire. Az esztétikai értékbővüléseken túl a funkcionális hasznosítással egyben hosszútávon védetté vélik a 270 éves barokk műemlék épület.
Szervesen kapcsolódik a megvalósítási programhoz a létesítmény üzemelését és fenntarthatóságát messzemenően befolyásoló ökológiai és energiai program, koncepció.