A tervezési helyszín ugyan a győri belváros peremén fekszik, ám a belvárosi minőség itt hirtelen megszakad. A terület belvároshoz való kapcsolódásának a parányi Domb utcában jelöltek ki két telket a regionális jelentőséggel bíró középületek számára. A két épületre hárult a megújulás és átalakulás számára téri és minőségi alapokat teremteni. A tervezés során úgy tekintettünk tehát rájuk, hogy azoknak elegendő 'építészeti erővel' kell rendelkezniük ahhoz, hogy a nem éppen optimális térszerkezetben meghatározóan és rendteremtően jelenjen meg - ezt az új remélt rendet azonban nem egy meglévő rendszer erősítésével, hanem az egymáshoz való viszonyukkal kell létre hozzák.Míg az Ügyészség a 'köz' funkció ellenére inkább igazgatási irodaépület, az Ítélőtábla valóban középület: az igazságszolgáltatás - vagy inkább a jogszolgáltatás - színtere, funkcionálisan és szimbolikusan is. Ennél fogva - és mert nem csak az épület, de a telek téri helyzetű is körbejárható, szigetszerű, illetve szoborszerű is - az Ítélőtábla jelenti a beavatkozás origóját.Az épület olyan közegben van, amelyben nincs igazi bejárati szituáció, inkább csak a megközelítésnek van iránya. És mert a közeget egy benzinkút háta, valamint a vasút menti beépítetlenség és postaüzem jelenti, a köz épületét a teremgarázst tartalmazó posztamens szintre helyeztük, melyhez a klasszikus középületeket megidéző, nyitott oszlopcsarnokban vezetett lépcső vezet. A jogásztársadalom - és különösen a bíróké - szakmai identitásának építészeti megtestesülését a kiegyezés és az I. világháború közötti időszakban épült bírósági épületekben látja. A kor építészete az önálló nemzeti hatalmi ág díszleteit teremtette meg, és ekként hiteles. A későbbi épületekkel a bírótársadalom nem érez azonosságot. Számomra két kihívás határozta meg az építészeti viselkedés alapvetéseit:1. Hiszem, hogy egy demokráciában az igazságszolgáltatás nem egy zárt erőd, hanem egy hely, ahol a mi sorsunkról döntenek. Egy mai bíróságnak a nyitottságot kell tehát sugároznia, transzparens felületekkel, belátásokkal.2. Lehet-e a mai - a 100 évvel ezelőtti épületekhez képest takarékos - funkcionális programok és alapterületek mellett olyan épületet tervezni, amely noha mai eszközökkel dolgozik, a nagyvonalú történeti épületek térérzeteit tudja ébreszteni az azt kereső bírókban.A kísérlet sikerült, a bírók függöny nélküli, padlóig érő üvegfelületek mögött dolgoznak, mindannyiunk szeme láttára, és magukénak érzik az épületet. A paradigmaváltó - a legnyitottabb ítélkezési - épület új szemléletet hozott a bíróságok tervezésébe, ami azóta is visszaköszön a színvonalasabb új beruházásokban és terveikben.