Hasznos alapterület: 2892 m2. Az épület elhelyezése, beépítése alkalmazkodik az épített környezet karak-teres adottságához, valamint a rendezési, szabályozási terv előírásaihoz. A telken megjelenő épületegyüttes formálásának alapvető eleme az „L” alakú beépítés, amely a kisléptékű városi teresedés, tér határfalait alkotja. A Koller utca felé, a telek északi oldalán a hosszanti utcai szárny a zártsorú utcaképre, beépítésre utal, a létesítmény déli szárnya tömör tömegének két oldalán zöldudvarok oldják az épület beépítési kontúrját.
Az északi szárnyon a két oldalfolyosós tömeg között zöld belsőudvar tervezett, a parkoló fölött, ezáltal beépítésben és tömegben egyaránt „szellőssé” formálják a garzonház-fecskeház térbeli megjelenését, egyben megfelelő zöldfelületet is képeznek. A kis teresedés a burkolt és zöld felületek együttese, hasznosítva a meglévő faállományt, előtere a garzonháznak, hiszen erről közelíthető meg gyalogosan az épület, egyszersmind a környezetében lévő köz- és lakóépületek pihenőtere is.
A belvárosi környezet, a telek adottságai, a beépítés kereteinek megfogalmazása és a funkcionális igények határozták meg a garzonház-fecskeház tervezését, a tervezési koncepciót. Az épület „L” alakú formálásáról a beépítési elvek, során már említést tettünk a városképi és rendezési illeszkedést illetően. Az épület maga sűrű osztású lakóház, amely funkciójából adódik, a déli szárnyon középfolyosóra felfűzött lakásegységekkel, az északi szárnyon egymástól elhúzott, oldalfolyosós lakássorok alkotják a létesítmény elemeit. A déli szárny földszinti lakásai előtt önálló, lakásonként működő zöldudvar – terasz terveződött keleti és nyugati irányban egyaránt. Az emeleten viszonylag, átlagos lakásegységek vannak loggiával kiegészítve, a tetőtéri szinten pedig, hasznosítva a magastető által biztosított, téri adottságokat, galériás lakásegységek alakíthatók ki, ily módon alkotnak változatosságot a szűkre szabott igényeken belül. Az északi szárny már nem olyan „sűrű” mint a déli, oldalfolyosóra felfűzött loggiás lakásai délre tájoltak, közöttük egy zöldfelületű belső udvar teremt kapcsolatot. Az átszellőztethető udvar kellemes klímát biztosít a létesítmény tömegén belül, a lakásegységek előtt és között. A funkcionális rétegzettség, az épület tömegében is megjelenik, mintegy együtt harmonizálva a telken belüli és a közvetlen városi környezettel. Az északi szárny földszintjén, terepszinten biztosított a parkolók elhelyezése fedett-nyitott megoldással, valamint az egész létesítményt kiszolgáló egyéb funkciók (fűtés, elektromos energia, többcélú tér, tároló).
A ház direkt napenergia-hasznosító stratégiájával, mindenekelőtt tervezési koncepciójával, szerkezetével törleszti a kreditet.
A beépített terület egy részét, a parkoló fölött egy függő-zöldkert törleszti, az északi szárny két oldalfolyosós tömegét osztva. Az átszellőztethető függőkert kellemes mikroklímát biztosít a létesítmény tömegén belül, a lakásegységek előtt és között, mind fizikailag (természetes megvilágítás, szellőző-, hűtőfunkció), mind megjelenésben.
A mélységi tagolás, az alaprajzok zónázása a tájolás függvényében egy ’termikus hagymaszerkezetet’ hoz létre. A ház folyosóiból, közlekedőtereiből kiindulva gazdasági-, technikai funkciókon áthaladva, lakóterek, majd az üveghomlokzat követ. Az egészet az épület köntöse, egy külső burokkonstrukció zárja le.
Ha egy épület környezeti energiákat használ, ez teljes mértékben meghatározza az épületburok megjelenését. Bolygónk épületeit lényegében két tényező definiálja: egyrészt a helyi időjárási, éghajlati viszonyok, másrészt a rendelkezésre álló anyagok és technológiák. Ezek a legfontosabb adottságok, melyekből levezethető, hogy az épületburoknak elsődleges funkciójai vannak. Ebben az új posztfoszszilis regionalizmusban, melynek semmi köze bármiféle tradicionális vagy formai kánonoz – a házak immobilis különlegességek, prototípusok.
A „fecskeház” homlokzatának különlegessége az acéllamellás ’épületköntösben”, többrétegű burokszerkezetben rejlik, ami a külső falat differenciált sávokra osztja. Korlátfunkció és belátásvédelem mellett, a konstruktív napvédelem a lamellák főfeladata, mely a kinyúló födémek, előtetők eső-, hővédelmi- funkciójai segítségével, befelé haladva, a loggiák sávjában nyáron köztes-, illetve átmeneti zónát teremt, a lakóterek temporális kibővítéseként. Emellett télen beengedik a lapos beesési szögű napsugárzást, melyet az üvegfal napcsapdává alakít. Az üvegsík mögötti lakóterek így egy integrált télikert-pufferzóna funkcióval is gyarapodnak.
A vasbetonfödémek és téglafalak hőtárolóelemekként télen fűtő-, nyáron hűtőhatással pozitív irányba módosítják a belső klímát és csökkentik a létesítmény fogyasztását.
Az északi függőfolyosók és lépcsőház üveghomlokzata párbeszédet indít az épület és környezete között, tükrözi a környezeti beépítést, továbbá hang és termikus pufferként védi a garzon-lakásokat.