A 10x10 m-es alapterületű lakótorony a helyszíni téglaégetőből kikerült téglák felhasználásával, agyaghabarcsba falazottan készült a XIII. században, 2,5 m falvastagsággal. A régészeti kutatás során előkerültek az alapfalai, néhol 160 cm magasságig, de a teljes magasságára, szintszámára, belmagasságára vonatkozóan nem kaptunk megbízható adatokat. A helyreállításnál a tömeg érzékeltetése volt az elsődleges cél, torzójában megmutatva a körítő falakat. A belső tér lehatárolására kettős falrendszer készült, a falak közt elrejtett lépcsőn lehet a belső födémeket elérni. Jelenleg téglamúzeumnak ad helyet.

KÉPEK:
1. Torony - tetőszint. A tetőszerkezet alatti fal lépcsőzetességével jelzi, hogy a torony magasságára nem volt bizonyíték.
2. A torony bejárata a biztonság miatt mindig is az első szinten volt.
3. A lakótorony falainak alsó része őrzi az eredeti, megmaradt téglafalazatot – változó magasságban, a ráfalazás kettős téglafalazatként valósult meg, közbezárva egy belső lépcsőfeljárót. A felső szint részben nyitott. A mai kialakítású nyílások a középkori ablakokra, szellőzőkre utalnak.

STÁB:
Társtervező: Mersits Ildikó
Statika: Dr. Metzing Ferenc
Régészet: Miklós Zsuzsa