A Debreceni Ítélőtábla, a Fellebbviteli Főügyészség és a Városi Bíróság elhelyezése és tervezése volt a feladat az ezer éves múltú „cívis város” központi magjába, a Piac utca, Széchenyi utca, tervezett új Nyugati kiskörút, valamint az Arany János utca által határolt tömbbe. A tervezést megelőzte egy Országos Tervezési Versenypályázat, mely az egész Révész téri tömb beépítését a megadott Igazságügyi központ új programjához igazította, ennek nyomán az új utcanyitás környezetében a meglévő zártsorú és hézagosan zártsorú kisvárosias beépítést nagy területen leszanálták. Az épület legszembetűnőbb jellemzője a tömbszerűség, a befoglaló hasáb oldalait mintha pengével metszették volna ki , az épület sehol és semmivel nem lép ki az őt határoló síkokból, kérlelhetetlenül az önmaga által szabta határain belül marad. A határok pontos ismerete és azok szigorú betartása, a túlkapásoktól mentes magatartás mint megfogalmazott vezérelv illeszkedik egy igazságügyi központ kialakításához. Ez az elv a tervezés egészét végigkísérte. Az épület ahelyett, hogy homlokzatra ráragasztott elemekkel kifelé gyarapodna, inkább még elvesz önmagából. Épp ott ahol a térbe kilépő vertikális hangsúlyt szoktunk meg, tátong űr.A téglaburkolat őszintén mellőz minden architektonikus hatású eszközt: nem imitál nyílásáthidalást, kiváltást. Ezzel a homogén tömbből kimetszettség érzetét erősíti.A ritmikusan ismétlődő falnyílások, felső bevilágítók finom fényjátékokkal, árnyékhatásokkal élénkítik a téglafelületeket. Ezt az élő textúrát véletlenszerűen szelik fel a beiktatott hosszabb rövidebb vörös mészkőcsíkok. A tégla matt masszájában megcsillan a fény a felpolírozott kövön, és skurzban nézve nagyon erőteljes horizontális húzást ad a homlokzatoknak, melyet a külső síkra kihelyezett függőleges arányú üvegfelületek egyensúlyoznak ki.