A II. világháborúban, Budapest ostromakor elesett polgári áldozatok emlékhelye, 2008
A XII. kerületi Önkormányzat által meghirdetett országos szoborpályázat nyerteseként kaptuk a felkérést. A 2005-ben a XII. kerületi II. Világháborús áldozatok emlékére állított, annak idején sok vitát kiváltó hegyvidéki Turulszobor pandanjaként készült volna. Bár az emlékhely központi eleme, a Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész készítette szobor elkészült (utoljára az önkormányzat egyik telephelyén, méltatlan körülmények között látták...), azonban az éveken át húzódó, többszöri nekifutás ellenére végül nem valósulhatott meg. A világháborús áldozatok emlékművét 15 évvel később, 2022-ben a Városmajori templom mellett adták át. Az emlékhely az Alkotás utca – Csörsz utca – Győri út által határolt háromszög alakú parkosított közterület, amely az Alkotás utca kiemelt városképi útvonalának része. Közvetlen környezetét északon az Alkotás Pont irodaház jelenti, délkelet felől mélyebb fekvésű a TF sporttelep. A területet nyugat felől határoló 2x4 sávos, nagy forgalmú Alkotás utca túloldalán a MOM Park, délnyugatra a NOVOTEL – Budapest Kongresszusi Központ jelentős épülettömegei határozzák meg.A helyszín és a környezet léptéke (a hagyományos értelemben vett) monumentális emlékművet sugall erre a pontra. Megközelítésünk szerint azonban a Világháború polgári áldozataira való emlékezés helye inkább félrehúzódásra, csöndes emlékezésre alkalmas intim pihenőterületet igényelne. Az emlékhely ellentmondásos pozíciójára alapoztuk koncepciónk egyik lényegi gondolatát, amely szerint létrehozható egy olyan urbánus szabadtéri szentély, kegyeleti hely, amely egyúttal az épített és táji környezet emblematikus, meghatározó elemévé is válhat. A környezet léptékéhez képest kicsiny sziget lényeges nézőpontja a szomszédos épületek felső szintjeiről való rálátás, ezért a tervezett megoldás értelmezhetősége ebből a szemszögből is különösen hangsúlyos tényező volt. A minden irányból jól látható, meghatározó elem a területet lehatároló erőteljesen formált, szabdalt terepplasztika, amely külső, kifelé forduló oldalával a megkülönböztetett helyet jelöli, belseje ugyanakkor védelmet adva ölel körül, vizuálisan szeparál és csökkenti a zavaró környezeti hatásokat. A közvetlen kapcsolatot zajos és forgalmas külvilággal az északnyugati sarok felől nyíló és az emlékhely fókuszára nyíló, repedés-szerűen szűk, falak határolta sikátor jelenti. A tájépítészeti eszközökkel létrehozott „természeti képződmény” fizikai és spirituális középpontjában áll a nagyméretű szobor-plasztika. A térfelszín nagyméretű töredezett mezőkből összeálló, homogén, semleges anyagú felülete szervesen kapcsolódik a terep-plasztikához és a szoborhoz. Az emlékhely határozott délkeleti vizuális határát oszloperdő – sűrűn és többsorosan ültetett, jellegzetes habitusú nyírfák áttört fala – képezi.