"A kétévente megrendezett nemzetközi seregszemle mindig egy kinevezett kurátor aktuális mottója köré épül. Két évvel ezelőtt egy japán építésznő (Kazuyo Sejima) hívószavára ember és építészet viszonyára reagáltak a kiállító nemzetek és projektek (a 2010-es biennáléról szóló cikkünket ld. itt – a szerk). Ez már előrevetítette az azóta tovább erősödő folyamtatot: a mega-projektek helyett a humán szempontok előtérbe kerülését. Az idei főkurátor, David Chipperfield brit építész, számos kortárs kulturális projekt tervezője a lehető legáltalánosabb mottót választotta. Common Ground: minden, ami összeköt – jelentsen ez időbeli, térbeli, vagy akár filozófiai kontinuitást...A magyar pavilon kiállítása a közös alapot a generációk közti együttműködés illusztrálásaként értelmezi. A kurátorok: Markó Balázs és Bachmann Bálint mindketten egyetemi oktatók. A kiállítás hallgatói makettekből épül fel, melyek nem konkrét épületeket, sokkal inkább magát a teret modellezik, innen a kiállítás címe: Spacemaker. A fehér kavicságyon, fehér fátyolszerű álmennyezet alatt, fehér makettekből álló installáció egy képzőművész, Kelle Antal hasonlóan szimbolikus munkáival, illetve a kultúrAKtív Egyesület által gyerekek számára meghirdetett TÉR-KÉP pályázat színes modelljeivel egészül ki. A biennálé hivatalos lapja kiemelte a magyar kiállítás költőiségét, és az 1909-ben megnyitott, Maróti Géza által tervezett szecessziós magyar pavilon kivételes építészeti kvalitásait, melyre általában sosem irányul kellő látogatói figyelem..."
Zöldi Anna, a XIII. Velencei Építészeti Biennáléról szóló beszámolójának részlete, megjelent: Revizor, a kritikai portál